Valami most kezdődik el

2. rész

[Mia Prescott]

Egy hónappal később…

Már egy hónapja annak, hogy személyesen utoljára láttam őt. És, azóta a pillanattól fogva, sehogy sem tudom őt kiverni a fejemből. Mindig azok a kérdések kavarodnak bennem, hogy: - Most csinál? Hogy van? Gondol –e rám? - és még ehhez hasonló kérdések, amelyek teljesen kikészítenek.

Amikor megpillantom őt egy újságban, avagy tv-ben a szívem majd kiugrik a helyéről, mert minden egyes alkalommal a kávézóban töltött idő jut az eszembe. Tudom, vagyis inkább gondolom, hogy ez az egész, már kezd, beteges lenni.

A csapatból a két legeslegjobb barátnőm, Judy és Nikki szerint én belezúgtam Brianbe, de én ezen csak nevetni tudok. Hisz ez hülyeség! Még is hogyan lehetnék belezúgva, ha csak egyszer találkoztunk? 

Igaz létezik az a mondás, hogy: „Szerelem első látásra”,  viszont, én az ilyenekben nem hiszek. Hogy miért is? Magam sem tudom. Talán mert még soha sem voltam szerelmes?

Hiába voltak pár kapcsolataim, soha sem éreztem magam szerelmesnek. Egyszerűen csak elvoltam velük, pont úgy, mint a barátaimmal.

Az is meglehet, hogy ő nem is gondol rám úgy, mint ahogyan én rá. Már miért gondolna rám, ha van mellette egy gyönyörű nő, aki minden férfi álma? Akit, ő is szeret?

-            Hé, Mia! – böki meg a vállam Judy, mire megrázva a fejem, emelem rá a tekintetemet.

-            Igen?

-            Ma lesz egy buli a tengerparton és mi Nikkivel úgy döntöttünk elmegyünk. Velünk tartasz? –kérdezi, nagy boci barna szemekkel.

Nem sokáig töröm a fejem a válaszon, mert tudom nagyon is jól, hogy rám férne egy kis szórakozás, amellyel talán, sikerül majd megfeledkeznem róla.

-            Persze, mért is ne – egyezek bele a buliba.

-            Úúú… úgy örülök, hogy velünk tartasz –szorít magához, boldogan, majd mikor meg látja a felénk közeledő Nikkit, hangosan oda kiált neki: – Képzeld Nik, Kris is jön velünk este a partra.

Amikor Nikki oda ér hozzánk, ő is csak úgy, mint Judy, szorosan megölel.

Egész délután, azt latolgatták, hogy kin milyen ruha legyen, amiből én, ahogy csak tudtam, ki is vontam magam, és inkább magukra hagytam őket. Ők azok, akik oda vannak a különböző, csinos ruhákért, azonban én nem igazán, így rájuk hagyva a választást a szobám erkélyére kilépve, csodálni kezdem Los Angeles gyönyörű tengerpartját, amelyre a lassan a nap fényét, a hold fénye világítja meg.

Ami nem is gyönyörűnek neveznék, hanem inkább varázslatosnak.  Viszont ezt a látványt nem élvezhetem olyan sokáig, ugyanis a lányok nem sokkal később, behúznak a fürdőszobába, ahol éppen „kicsinosítani” akarnak. Tudom, kár lenne tiltakoznom az egész ellen, mert úgyis én maradnék alul, így hagyom, hogy azt tegyenek velem, amit akarnak.

Szerencsémre, és nagy megkönnyebbülésemre a lányok nem sokáig kínoznak engem és még a végeredmény sem lett olyan szörnyű, mint amire számítottam – állapítom meg magamban, amikor végignézek magamon az egész alakos tükörben.

A ruha, amelyet rám aggattak egy pántos; combközépig érő; halvány rózsaszínű lett, melynek a mell részénél, középen egy masni díszeleg, és a ruha felső szegélyén pedig fekete alapon – ezüst kövek díszítik. Mint egy szó, gyönyörű találom a ruhát, még úgyis, hogy nekem nem igazán tetszenek az ilyen csili – vili darabok, de a lányok kedvéért, nem bánom meg, hogy felvettem. A lábaimat pedig egy szatén - fekete magas sarkú szandálba bújtattam bele - amelyekről rövidesen úgyis lekerülnek majd ezek a halál csapdák -, gondoltam. A hajamat begöndörítették, amelyet egy fekete köves csattal fel is tűztek, és a legnagyobb megkönnyebbülésemre, az arcommal se sok sminket kaptam, csak egy halvány alapot. Majd végül, kiegészítőként egy barna – fekete mintájú, boríték táska kerül a kezembe, amibe némi pénzt, szükséges iratokat és telefont pakolok bele.

Nikki kérésére, egy ezüst karperecet és egy köves fülbevalót is magamra rakok, ékszer gyanánt. Igaz egy hozzá illő láncot is akartak adni a helyet, ami a nyakamban lóg, de én kijelentettem, hogy az apámtól kapott nyakláncot semmi félekép sem veszem le. Ez a nyaklánc a mindenem. Ez az egyetlen emlékem a szüleimről. Ha elveszíteném, nem is tudom, mihez kezdenék.

Látva, hogy ebben hajthatatlan vagyok, annyiba is hagyják a dolgot.

Miután, utánam nem sokkal ők is elkészülnek, magunk után bezárva a szobám ajtaját, indulunk le a partra. Ash és Nikki is jócskán kitettek magukért. A ruháik teljes egészében, azt tükrözik vissza, amilyenek ők, valójában is.

Szabad lelkűek, vidámak és csábítóak…

A partra érve, a buli már javában folyni látszódott. Akadtak még józan állapotúak, de olyanok is, akikben már megfordult egy – két kanyar alkohol.

Miközben nézelődünk, egy magas kigyúrt srác közeledtét vesszük észre, aki úgy látszik, hogy egészen felénk tart, négy üvegsörrel a kezében. Amikor közelebb ér hozzánk, a kezében lévő üvegek közül hármat felénk tart.

-            Szépséges hölgyeim – hajbókol előttünk.

-            Köszönjük uram – pukedlizünk válaszként.

Aminek a végén mindannyian elröhögjük magunkat, majd bemutatkozunk egymásnak.

-            Josh vagyok.

-            Én Nikki.

-            Én meg Ashley.

-            Mia.

A rövid bemutatkozásunk után, meghív minket arra a részre, ahol ő és a barátai foglaltak helyett, ahol, mindössze csak ketten ülnek az erkélyen lévő asztalnál. Kik az érkezésünkre, felénk kapják a fejüket.

-            Óh, hát Josh nekünk azt mondtad, hogy piáért mész, nem azt, hogy csajokért! – szólal meg az egyikük, kinek fekete haja kissé kócosan áll, majd aztán Josh mellé lép, kinek megütögetve a vállát, beszél tovább. - De, tudod mit? Nem haragszunk érte – kacsint ránk.

-            Tudod, nem mindenki lehet olyan mázlista, mint én – csap a srác hátára. – Lányok, ők itt a barátaim. Rick – mutat, az eddig csendben lévő, kecskeszakállú barna hajú srácra, aki felállva hozzánk lép, és egy – egy puszival köszönt minket.

-            Én meg Tom – vág közbe a fekete hajú srác vigyorogva.

-            Én Nikki vagyok, ők pedig itt a barátnőim Judy és Mia – mutatkozik be helyettünk is Nikki.

-            Várjatok, és Cross? – néz körbe Josh kérdőn, valaki után kajtatva.

-            Telefonja volt, de, már itt is van – válaszolja, mögénk pillantva Tom, mire mi is hátra fordulunk…

És akkor ott abban a percben, a szívem újra hevesebben kezd el dobogni a mellkasom között, mint ahogyan egy hónappal korábban. A lélegzetem is eláll. A gyomromban a pillangóim rekordgyorsasággal csapkodni kezdenek. A szemeimben pedig érzések sokasága kavarodik, a viszontlátás örömétől kezdve, a döbbenetig…

Sötétszőke haja most rövidebben áll, mint a legutóbbi találkozásunkkor. Az arcára emelve a tekintetemet, most még helyesebbnek vélem látni, mint az emlékeimben. Póló helyett, most egy rövid ujjú inget visel, amit a nyakánál ki van gombolva, és így alapos rálátást lehet nyerni az enyhén szőrrel borított mellkasára, amitől csak még szívdöglesztőbbnek tűnik.

A gyönyörű szemeibe pillantva ugyanazt a döbbenetet látom, mint amit az enyémben is láthat ő. Döbbenet. Meglepettséget, és még sok oly más érzelmet.

Egyikünk sem szólal meg, csak bámuljuk továbbra is a másikat. Egyáltalán nem tudtam, hogy mit kéne tennem, avagy mondanom, hiszen éppenséggel azért vagyok itt, hogy ki űzzem őt a gondolataimból. De, hát ki a fene számított arra, hogy ő is itt lesz?

A szemkontaktusunkat, váratlanul egy hatalmas testalkat szakítsa meg, aki közénk állva teszi szóvá, némaságunkat.

-            Na, elég lesz már ebből a szemezésből! Miért nem ülünk inkább le? – javasolja Josh. – De előtte hadd mutassalak be titeket egymásnak. Brian ők itt Judy, Nikky és…

-            Mia – ejti ki a nevemet, ő.

A hangjától, enyhe borzongás fut végig rajtam. Annyira lágy és bársonyos. Olyan régen hallottam már a hangját, hogy már el is felejtettem, hogy milyen hatással is volt/van rám.

-            Honnan? – kérdezik a fiúk, egyszerre döbbenten.

-            Nem igaz, hogy nem ismertétek még fel! – néz a barátaira hitetlenül, miközben mellettem a lányok, lefagyva bámulnak Brianre.

Na, igen! Álmaik férfijával állnak majdnem szemtől – szemben. Ráadásul közel, testközelben.

-            Miért? Már, honnan kellett volna őt felismernünk? –értetlenkedik továbbra is Tom.

-            Onnan, hogy ő az a lány, aki egy hónappal ezelőtt Barcelonában, győzelemre vitte az Angeles City leány csapatot. Ahogyan a Chelseai csapat ellen is – magyarázza meg nekik Brian, a valódi kilétemet.

A fiúk tekintete a meglepettségtől és a csodálattól tükröződik, mire én Brianre  dühös pillantásokat vetek. De, persze közben pirosló arccal fordulok is vissza a Joshékra, ugyanis Brian, egy féloldalas mosoly kíséretében rám kacsint.

Miután a fiúk magukhoz térnek a hírektől, először gratulálni kezdenek és elismerő szavakkal dicsérnek, mint addig, amíg a sötétszőke hajú férfi, rájuk nem szól. Amiért én ezúttal, hálás pillantásokkal övezem. Majd helyet foglalva Judy és Nikki mellett, érdekelt figyelemmel hallgatom a fiúk hülyeségeit, miközben az asztalunkon sorakozó italokat fogyasztjuk el.

Időnként Brianre pillantok – aki velem szemben ül, Rick mellett -, akivel ilyenkor néha-néha a tekintetünk találkozik, és én akaratlanul is lesütöm a szemeim.

Mikor már jócskán az alkohol hatása alá kerülök, jobbnak látom egy kicsit kiszellőztetni a fejemet.

-            Nik, ki engednél? – bököm meg barna hajú barátnőmet, aki nagyokat kacag, Josh és Tom egyik viccén.

Nem szól, csak rám néz, majd váll rándítva arrébb húzza magát, hogy én ki tudjak férni mellette. 

A part szélén kezdek el sétálni, az időközben levetett szandállal a kezemben. Jó érzés volt újra, érezni a homokszemcséket, amelyek a talpamról hullnak le. Ahogyan a friss lágy szellő fúvása is, amely az arcomat csapkodja.

Egyszer csak séta közben arra leszek figyelmes, hogy a zene a hangfalakból halkabban szólnak, mint az előbb, de amikor körbe tekintek, észreveszem, hogy valamennyivel távolabbra kerültem el a többiektől, mint ahogyan azt terveztem. Amit egyébként, most egy cseppet sem bánok. Jól esik végre, egy kis csend, egy kis magány, így hát, letelepedve a homokba, a karjaimat egy kicsit hátrább csúsztatom magam mögött, amelyekre rátámaszkodva, lehunyom a szemeimet.

Lehunyva tartom mindaddig a pillanatig a szemeimet, amíg egy bársonyos kéz simítását meg nem érzem az egyik karomon. A szemeim ijedten nyílnak ki, de amikor felismerni vélem az illetőt, egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkaimat.

Nem mond semmit sem, ahogyan én sem. Csak nézzük egymást, miközben az ő ujjai még mindig a karomat simogatják. Az érintései egyre feljebb kúsznak, fel a vállamig és vissza. A testemen olyan remegés fut végig, amely egyáltalán nem hasonlít arra az érzésre, mint amikor hideg van és fázom. Ez egy másfajta érzés, amitől a torkomat, egy jól eső sóhaj hagyja el.

Nem tudom, hogy miért, de ezekből az érintésekből, még többet akarok. Ami miatt, azt ezt követő történtekre, magam sem tudom, hogy honnan volt rá ekkora bátorságom, de nem is akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni, csak tenni azt, amit a testem és a gondolataim kívánnak tőlem…

Az egyik lábamat átvetem az övén, csak hogy az ölében kikötve, szemtől-szembe lehessek vele. Nem kicsit sikerül őt is úgy megdöbbentenem, ahogyan saját magamat, de nem igazán akartam most ezzel foglalkozni. Érezni akartam őt, az érintéseit, és megízlelni kívánatos ajkait. Amelyek csak is azt sugallják felém, hogy ízleljem meg őket.

Egyre közelebb hajolok felé, ahogyan ő is felém. Egy végtelen másodpercig a tekintetünk egybe olvad, aztán lehunyva a szemeimet az ajkaimmal megérintem az övéit. Megcsókolom ajkait, amit ő viszonoz is. Azt hittem, hogy én fogok irányítani. Azonban ő ezt teljesen másképp gondolja. Először vadul tépni kezdi ajkaimat, majd lassít heves csókján.

A karjaimat a nyaka köré fonom, miközben ő a kezeit a derekam köré kulcsolja, s így dőltünk hanyatt, nem törődve a ránk tapadó homokszemcsékkel. Egy pár percnyi levegő vétel után, ajkaink újra egybe forrnak.

Lágyan végig simít nyelvével előbb, felső majd alsó ajkaimon – ezzel bebocsájtást nyerve ajkaim közé. Nyelvével azonnal táncba hívja az enyémet.

Csókjaink közben, a csípőmön lévő ujjai lágy simogatásba kezdenek, amitől szemérmetlenül felnyögök, és továbbra is élvezem ajkaink forró – lágy játékát, ujjai selymes érintését, amelyekkel egyre lejjebb halad a combjaim felé. 

Azonban mielőtt tovább mehetnénk, megszakítom csókunkat és lefogom kezeit. Kissé értetlenül néz rám, de mielőtt szólásra nyithatná a száját, belé fojtom a szót.

     -            Ne itt… - csupán csak ennyit bírok kinyögni.

Kívánom őt. Nem is kicsit. De nem akarom, hogy egy olyan helyen legyünk egymáséi, ahol bárki más fül és szemtanúja lenne annak, amit most éppen tenni akarunk.

Még egy ideig az arcomat fürkészi, majd egy hirtelen mozdulattal mind a kettőnket talpra állítja. Némán bólintva egyet, kulcsolja össze a kezeinket, húz maga után.

Bennem azonban egy cseppnyi félsz sincs. Amit vagy a túl sok alkohol mennyiségnek tudható be, vagy annak az érzésnek amit Brian váltott ki belőlem. Még soha sem éreztem ilyet.

Egy hónapon keresztül csak is ő rá vágytam. Semmi másra.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy arra leszek figyelmes: Brian megáll, egy kétszintes faház nyaraló előtt. Miközben én az előttünk álló házat próbálnám szemügyre venni, addig ő a farzsebéből előhúz egy kulcsot, amivel pillanatokon belül ki is nyitja az ajtót.  

Bár először szerettem volna egy kicsit körülnézni, de nem bánom meg, hogy mégse adódott rá most alkalmam. Ugyan is amikor, Brian ajkai hirtelen lecsapnak az enyémekre, minden épkézláb gondolat, tovaszáll belőlem, és csak is az ösztöneimre hallgatok.  

A karjaimat a nyaka köré fonom, míg az ő kezei pedig a derekamról a fenekemre simulnak. Játékosan beleharapok ajkaiba, mire a torkából egy mély morgás szakad fel és belemarkol a fenekembe, ezzel még jobban felkorbácsolva a vágyaimat. Hátrálni kezd, velem együtt mind addig, amíg bele nem ütközünk valamibe.

Brian hirtelen hátra esik, és magával ránt engem is. Egy pillanatra, elszakadok ajkaitól, és a torkomat hangos nevetés hagyja el, amihez nem sokkal később csatlakozik az ő kissé érdes, de mégis dallamos nevetése is. Miután rájövünk, hogy az egyik lent maradt ágyra estünk - amit még nem pakoltak el -, folytatjuk heves csók csatánkat, mind addig, amíg a levegőnk újra el nem fogy, és közben ott simogatjuk egymást, ahol csak érjük a másikat.

Brian később áttér a nyakam kényeztetéséhez. Amit először apró csókokkal hint be, majd gyengéden szívogatni kezdi, ajkai helyét. Ezzel a tettével, ismételten újabb sóhajokat csalva ki belőlem. Látom, hogy elmosolyodik, majd folytatja tovább tettét. Ajkaival egyre lejjebb halad, míg nem eléri a dekoltázsomat.

Nem bírva tovább, fordítok a testhelyzetünkön és most én kerülök újra felülre.

Az egyik kezemmel beletúrok a hajába és magamhoz húzom a fejét, csak hogy ajkaimat az övére tapaszthassam, miközben a kezeimet a mellkasára csúsztatva igyekeztem minél gyorsabban megszabadítani őt az ingétől. Megszabadítva az ingétől, az ujjaimmal végig simítok a mostanra már szabadon lévő meztelen mellkasán. Érintéseim nyomán, érzem amint teste meg-megremegnek.

Megszakítva a csókunkat, fúrja világoskék szemeit az enyémekbe, amikor egyszer csak megszólal.

-            Semmi olyat nem akarok tenni, amit te nem akarsz –suttogja hevesebben lélegezve.

Nem sok kell ahhoz, hogy el ne bőgjem magam előbbi kijelentésén, de, még is sikerül valahogy visszatartanom a könnyeimet. Hiszen ha most elbőgöm magam, akkor a biztosan hülyén jönne ki.

De hát istenem! Ki nem lágyulna el egy ilyen mondat után, egy olyan pasitól aki… aki iránt minden egyes porcikám áhítozik?

Válasz helyet, megcsókolom, nem adva lehetőséget, további szavakra, amit ő el is fogadva, mohón viszonoz is. Miközben egymás ajkait faljuk, érzem, amint újra végig simít a combjaimon. Meg nem szakítva a csókunkat, újra maga alá fordít, a ruhámat pedig lassan kezdi felfele tűrni. Amitől miután megszabadít, a tekintetével végig pásztázza testemet. Miközben apró csókokkal hinti be a testem minden egyes szegletét, az ujjait a tangám vonalához simítja, amit lassú mozdulatokkal le is húz rólam, majd végig simít a nőiességemen is. Egy szenvedélyes csók erejéig ajkaimra, majd a melleimre hajol, és közben az egyik ujját megérzem magamban. Az élvezettől, amit ő nyújt nekem egymás után, a ház annak zugát ahol éppen most vagyunk, az én hangos sikolyaim és az ő férfias morgásai lengik körbe. Az ujjait később a nyelve örült játékával sodor egy újabb kielégülésre, amit igyekszem minél hamarabb visszaadni neki.

A nadrágja széléhez érve, először az övét kezdem el bontogatni, majd amikor rájön, hogy mit szeretnék, egy pillanatra leemelkedik rólam és ő saját maga szabadul meg a további felesleges anyagoktól. Most rajtam volt a sor, hogy végig futtassam a tekintetemet rajta. A látvány, ami fogadott, egy hatalmasat kényszerülök nyelni. Reakcióm láttán, visszahajol fölém és egy széles vigyor villant rám, ami egyből az arcára is fagy amikor, az ujjaim közé veszem a már ágaskodó férfiasságát. Ahogyan ő tette velem, én is ugyanúgy kínzó lassúsággal kényeztetni kezdem. Abba nem hagyva ujjaim tevénykedését, ismét fordítotok a testhelyzetünkön. Egy apró csókot nyomok ajkaira, majd végig hintve izmos felsőtestét – apró csókokkal – haladok egyre lejjebb, mindaddig, amíg a férfiasságához el nem érnek ajkaim, amivel átveszem az ujjaim helyét. Felpillantva, látom amint Brian az ágy háttámlájába kapaszkodik, miközben torkát egyre mélyebb és hangosabb sóhajok hagyják el.

Tudtam, hogy már nem sok hiányzik ahhoz, hogy őt is elérje az első orgazmus így gyorsabb tempóra váltok. Azonban ő, egy hirtelen mozdulattal maga alá terít és a kezeimet a fejem fölé emeli. Vad; izzó és egyben vággyal teli csillogással néz a szemeimbe, és én a kék szemeiben rögvest el is veszek. Nem eresztve a tekintetemet, egy vad – szenvedélyes csókot lehel ajkaimra, miközben belém hatol. Az érzéstől egyszerre nyögünk fel. De tovább ostromolva egymás ajkait, Brian lassan kezd el bennem mozogni. Amit nem sokkal később, átvált gyorsabb tempóra. Eközben a lábaimat a dereka köré csavarok, még közelebb érezve őt magamhoz.

Az édes megsemmisülés, nem várat sokat magára, és amikor utolér minket, egyszerre kiáltunk fel a gyönyörtől. Pár perces szusszanás után, Brian kicsusszan belőlem, a kezeit a derekam köré csavarva, húz a mellkasára, majd valahonnan az ágy mellől egy plédet terít ránk.

Miközben egymás ujjaival játszadozunk, lassan a szemeim leragadni készülnek. Mielőtt azonban lehunynám a szemeimet, egy csókot lehelek Brian mellkasára, majd hagyom, hogy az álmok világa magával ragadjon…

to be continued...