[Rentai Renáta]
Hűűűű!!! Ez a lány tényleg én volnék?
Mármint aki ilyen feszélyezetlenül adta a világ legszebb két szempárjának, a
tulajdonosának a tudtára, hogy érdeklődtem iránta?
Valószínűleg alaposan beverhettem a
fejemet, ha ilyen bátran és szabadon tudok a kérdéseire válaszolni, és
beszélgetni is vele.
Nem tudom, hogy miért… de valami furcsa
bizsergést érzek a hasamban, mintha ezernyi pillangó repdesne benne, amikor a
világ leghelyesebb fiúja rám mosolyog, rám pillant, avagy az ujjaival simogatni
kezdi a kezében lévő kézfejemet.
Nem
értem, hogy – hogy lehetséges az, hogy ő rá nem emlékszem!
– rázom meg gondolatban a fejemet.
Semmilyen magyarázatot nem tudok rá
találni, és a többieket is csak hiába kérdezgetem, ők úgy sem mondanak nekem
semmit. Állítólag nem tudják, hogy miért nem. Viszont, én ezt aligha tudom
elhinni nekik.
Valami magyarázatnak csak kell lennie,
hogy miért nem emlékszem rá!
Mi történhetett?
Mi az?
Megőrjít ez a tudatlanság… mert tényleg
tudni szeretném az okát, ahogyan emlékezni is akarok rá.
És nem csak azért, mert „miatta”
jutottam ide, de ha nem lökött volna hátra, akkor is itt kötöttem volna ki…
szóval, ez miatt semmi kép nem is haragudhatnék rá. Még ha ő erre is számított.
Ha nem, azért akarok rá emlékezni, mert
amikor rá tekintek, nem csak furcsa bizsergést érzek a gyomromban, hanem valami
olyasmit is, amit elvileg nem szabadna éreznem, legalábbis most nem.
Mintha sokkal többet éreznék iránta…
mintha, köztünk több lenne, mint amennyit a többiek megosztottak velem.
Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy csak
barátok lettünk volna…
De mi van, ha mégis nekik van igazuk, és
csak én ezt beképzelem magamnak?
Őrület!
– kiáltok fel magamban, miközben a tekintetem az éppen a kórterembe visszatérő
társaság másik felére siklik.
Bejövetelük során, bár sajnálom, hogy
ezt kell tennem, de a kezemet elhúzom, Cortez-től aki elsőnek értetlenül néz
rám – és mintha, némi csalódottságot is fel véltem volna fedezni a szemeiben,
de lehet, hogy csak a képzeletem játszik velem -, majd amikor észreveszi a
többiek által döbbent tekinteteket ő is visszahúzza a sajátját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése